2010 december 20. (hétfő) 21:53   
Nyugdíj szabályok 2015-től: negyven év munka után nyugdíjba mehetnek a nők
Belföld

Nyugdíj szabályok 2015-től: negyven év munka után nyugdíjba mehetnek a nők. 40 évnyi munkaviszony után nyugdíjba vonulhat minden nő Magyaroszágon. Kedvezményes nyugdíjba vonulhat minden olyan nő, aki 40 év munkaviszonnyal rendelkezik - jelentette be a kormányszóvivő. A rendelkezés 2015-től érvényes. Jövő évtől az életkortól függetlenül az öregségi teljes nyugdíjra lesz jogosult az a nő is, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik.

A jogszabály szerint jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.

Az öregségi teljes nyugdíj a 40 éves jogosultsági idő ellenére nem lesz megállapítható, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a 32 évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos, vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a 30 évet - rögzíti a törvény. Öt gyermek felnevelése esetén viszont egy évvel, minden további gyermek esetén pedig újabb egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken a nyugdíjjogosultság ideje.

Az új szabályozás más szolgálati időt, mint például a tanulmányi időt, a munkanélküli ellátást és a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot a kedvezményre való jogosultság szempontjából nem veszi figyelembe. Egy beszavazott módosítással a törvénynek a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó része csak 2015. március 1-jén lép hatályba.

A kormányzati kommunikációs államtitkárság tájékoztatása szerint ha az érintettek 75-100 százaléka él a kedvezmény lehetőségével, és nyugdíjba megy, akkor ez az első évben, azaz 2015-ben 18-24 ezer nőt érinthet. Ez hozzávetőleg 30-35 milliárd forint kiadást jelent.

A törvény módosítja a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény más passzusait is. Egyebek közt kimondja a nyugellátások évenkénti rendszeres emelése kapcsán, hogy a nyugellátás és a baleseti járadék összegét - a januári emelés végrehajtását megelőzően - meg kell emelni az egyösszegű kifizetés összegének alapjául szolgáló, kormányrendeletben meghatározott százalékos mérték egy tizenketted részével. E passzus indoklása azt rögzíti: a módosítás szerint a nyugdíj összegét januárban először az előző év novemberében teljesített egyösszegű kifizetés alapjául szolgáló százalékos mérték egy tizenkettedével kell megemelni és az így kapott összeget kell a januári emelés mértékével emelni, mivel a hatályos szabály szerint nehezen hajtható végre a novemberi egyösszegű kifizetés beépítése a januári nyugdíjba.

A törvénymódosítás régi-régi adósságot próbál törleszteni nagymamáinkkal, édesanyáinkkal, a nőkkel szemben. Mondhatjuk azt, hogy nagyobb részben sikerült, de talán még némi igazításra szorulhatnak az előírások.

Nem született még (és talán nem is fog soha…) olyan döntés, amely mindenki maradéktalan egyetértésével találkozott volna, és – valljuk be őszintén – ez sem lett olyan. Mégis nagy előrelépésnek kell tekinteni a megszületését, és gondolkodni azon, miképpen lehetne könnyíteni a nők munka-család-otthon helyzetén.

A képviselők ezzel az összevont javaslattal találkozhattak a mai szavazás előtt:

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítása
1 . §
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban Tny.) 18. §-a a következő (2a)–(2d) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki

a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és
b) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

(2b) A (2a) bekezdés tekintetében jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.

(2c) A (2a) bekezdés alapján az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a harminc évet.

(2d) A (2c) bekezdésben előírt jogosultsági idő – ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt – egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbefogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998 . évi LXXXIV. törvény 12. (2) bekezdése szerinti feltételeknek.”

A 40 évből a keresőtevékenységgel, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek el kell érnie a 32 évet (egyes esetekben a 30 évet, illetve 5 vagy több gyerek nevelése esetén legfeljebb 7 évvel csökkenthető a szükséges jogosultsági idő).

A 40 év jogosultsági idő tekintetében „… jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.”

A terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díj fogalma teljesen egyértelmű, nem szorul különösebb magyarázatra. A törvénymódosítás értelmében (2c pont) ezek után általában összesen 8 év szolgálati idő vehető figyelembe.

A szükséges 32 év meghatározásánál is a törvénymódosítás szövegéből kell kiindulni: „… jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal … szerzett szolgálati idő.”

Joggal merül fel a kérdés az átlagos Olvasóban: mi a csuda a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő?

Szolgálati idő: az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat a törvény külön határozza meg.

A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot megfizették (illetve néhány esetben akkor is, ha levonták tőle, de a foglalkoztató nem fizette be a költségvetésnek).

A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.

Szolgálati időként kell jellemzően figyelembe venni:

- a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az időszakot, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

- a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

- a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt,

- a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát, valamint a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetőleg az 1999. december 31-ét követő gyermekgondozási díj folyósításának azt az időtartamát, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

- a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

- azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült,

- a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitáció keretében foglalkoztatott személy tekintetében a munka-rehabilitációs díj folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

- az Rjtv. szerinti rehabilitációs járadék folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették.

- az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1998. január 1-je előtt a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott – legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges – tanulmányok idejét (beleértve az iskolai szünet időtartamát is, de csak egy képesítés megszerzésére irányuló időtartamot).

A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.

A Tbj. törvény alapján biztosított

- a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik; 2015-től a hallgatói munkaszerződés alapján létrejött munkaviszonyt is ide soroljuk

- a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,

- a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,

- az álláskeresési támogatásban részesülő személy,

- a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,

- a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,

- a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy – a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével – amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét,

- az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy), kivéve a saját jogú nyugdíjast,

- a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve

1. az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját,

2. az egyéb jogcímen biztosítottat (kivéve néhány törvényben meghatározott esetet),

3. a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

- jelen felsorolásunk 7. bekezdésében („a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló…”) foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője; szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri a felsorolásban említett összeget.

A kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony:

- Kereső tevékenység minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá

- kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, valamint aki

- gazdasági társaság tevékenységében személyes közreműködés vagy mellékszolgáltatás keretében történő munkavégzés útján vesz részt, illetve aki

- a társaság vezető tisztségviselője vagy a társasági szerződésben közreműködési/munkavégzési kötelezettsége/joga fel van tüntetve.

Az olyan munkavégzés, amelyért jogszabály alapján tiszteletdíj jár, akkor minősül kereső tevékenységnek, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát meghaladja.

A mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység akkor minősül kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni.

A külön törvény alapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység nem minősül keresőtevékenységnek.

Összegezve: Azt a szolgálati időt lehet a jogosító idő szempontjából figyelembe venni, amely kereső tevékenység (díjazással járó munkavégzés) végzése alapján teremtett biztosítási jogviszonyt. (A témáról bővebben itt olvashat!)